|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
|
