|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
|
