|
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
|
