|
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Én mondtam
Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek...
» Jaj de csalfa...
Jaj de csalfa, jaj de csalfa
A leány,
Hány...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» A távolról kínzó
Most vagyok veled szemben
Először, miólta...
» Hűség aranyos kora
Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek...
» Hajnal
A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy...
|
