|
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
|
