|
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.
Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.
Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,
és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.
Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.
Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.
Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» A csillagok
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
|
