|
Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.
Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.
Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.
Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Nincsen életemben...
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
|
