|
Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.
Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.
Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.
Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Nászi ének
Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.
Öblös...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» XXIV. szonett
Szemem a festőt játszotta, s szívem
Lapjára...
» Szép a' leány
Szép a' leány, midőn szemén
Szerelmi tűz...
|
