|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
|
