|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» Akarom
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy...
» Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván,...
» Késő vágy
Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek...
» (ismeretlen)
A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre...
» Álmodtam?
Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Tudod...
Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
|
