|
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.
Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívemben fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Megcsaltalak...
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Esik eső
Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy...
|
