|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
|
