|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
|
