|
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
|
