|
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz mátka volt,
vállán veréb ült, néha tíz.
Alant suhant, rohant a víz,
mint egy bolondos, bő regény,
hűtlen, makrancos vőlegény.
A felhő könnyű, ritka volt,
s az ég sötétkék tintafolt,
és csók a szél, mely átoson
a füstbe süppedt városon.
És akkor lopva jöttem én
a nyári lanka szőnyegén –
de sarkantyúm volt, rézveret,
az pengett s minden észrevett.
Egyszerre metsző lett a szél,
mint a süvöltő, fent acél,
az ég szuroksötétre vált,
a fűz letört, a víz megállt…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
|
