| Mit ér a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce... | Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a... | Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan. | A szívet azért rejtette el az Isten, hogy a fájdalmát senki se lássa. | Már rég nem egymást szerettük,
csak a szerelmet együtt;
veszteségünket, mely mint a belső... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem... | Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge... | | Nem jó elfojtani egyetlenegy kivánságot se. Jobb, ha kiüt rajtunk minden vágyunk, mint a himlő; ha... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test... | Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt
kíméletlenül.
Nézem:
ez a perc is messzebbre... | Régi józanságomat kérlelem:
csak elkerülne már a szerelem!
Csak kerülne - s emléktelenül
nézném,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Az egymástól való állandó távollét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem... | Haldoklik szerelmem. Jobban szeretlek
most, hogy kialszik, s véle magam is.
Ez nem a láng utolsó... | Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek. | Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen... | Nem hallod te már
fáim susogását
rigóim füttyét
macskám dorombját
ajtóm nyikordulását
nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel. | A szerelem az adni tudás képessége nélkül olyan, mint egy kert, amelyben nincs virág. Én minél... | Olyan a szerelem, mint folyó örvénye:
Megtörik azon a csillagoknak fénye,
Mig a tövises galyt,... | Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb? | Elkopik az ember,
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
