|
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.
Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább -
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.
Édest éhező szerelmünk
Emma, végetérhetett?
S ami így, örökre eltűnt:
szerelem volt, azt hiszed?
Égi láng-e, mondd, amely
földi módon hamvad el?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma még
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Add nekem a szemeidet
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Tanitás
Világ rendül, égbolt mélyebb, éj sötétebb, szó...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
|
