|
Világ rendül, égbolt mélyebb, éj sötétebb, szó jelentőbb - rendbe, rendbe!
Bele nem halsz ebbe a szerelembe!
Pedig úgy kellene lenni,
Szépen elköszönni és menni,
Várni: a szíved megáll-e,
Ha igen: micsoda gyönyörűség lenne az az utolsó sóhaj!...
De hogy néz-e feléd, vár-e
Fogcsikorogva lesni. Töprengeni: kár-e
Halálos sóvárgással tölteni a drága időt?
Ezt is elvégezni, azt is, ráeszmélni, hogy a szíved megint retteneteset dobban!
Este undorítón érezned magad, reggel jobban...
A szót vizsgálni, amit hallottál tegnap: tegnap ilyet hallottál, ma minőt
Kell majd hallanod? : ez kevés.
Ez a régi, bújkáló szenvedés,
Ha jól meggondolod, ilyen már volt, elmúlt, nem lett belőle semmi, nem kell!
Meghalni, ha lehet, igen! : világ rendüljön, égbolt legyen mélyebb,
éj sötétebb, szó jelentőbb - utóljára; ha nem:
untatsz ezzel az ostoba életeddel!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Dalok
I.
Mikor elszunnyadtam,
Eszembe forogtál,
Mi...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
|
