|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
|
