|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
