|
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
|
