|
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
|
