|
Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg özvegy sír szünetlenűl
S elhagyja tán maholnap kis lakát:
Mert néki isten csendesebbet ád.
Miért keserg most oly magánosan?
Hisz néki kedves, jó leánya van.
Ismertem én az áldott gyermeket:
Miért nem áll most a beteg felett?
Mint fészek a bokorban, rejtve állt
A csendes ház - az úrfi rátalált
S a lány előtt, bár pórleányka volt -
Oly büszke térde földig meghajolt.
Koldult soká a fényes sarjadék
S mérges beszéde meghallgattaték:
A jó leányból bűnös áru lett -
Azért nem áll most a beteg felett.
Koldus kezében törd el a botot,
Rúgd el nagy úr, ha rá támaszkodott!
Lesz a ki néki pálczát ujra ad -
Zuzott fejével ő tovább halad.
Kis csendes házban a falun kivül,
Szegény agg özvegy sír szünetlenül:
Te összetörted lelke támaszát
És néki értte mást az ég sem ád!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Tudatlanság
Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
» Étellel, csenddel...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
|
