|
Ma már nem úgy szeretlek téged:
csak úgy, mint özvegy feleséget
a sírban is sirat a férj.
Nyugalmas álmom vagy a párnán
és éjjel, ajtómat bezárván,
nem várom már, hogy visszatérj.
Az út, mely hozzám elvezetne,
oly gazzal vert, oly messze, messze;
már el is sülyedt, azt hiszem.
Egy tiszta folyó tükre lettem
s árnyékod, mely elszállt felettem,
mély tengerek felé viszem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszi hangulat
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja...
» Találkozás
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
» Bocsáss meg
A szemedet, mely mindig odafordul,
hol én...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
|
