|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
|
