|
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord ékszerül hajadba hullanék,
ha hegyen-völgyön bujdosó szivárvány,
előtted baktatnék, amerre mégy.
Ha zápor volnék s testvére a szélnek,
tisztára mosnék minden felleget,
ha ordas orkán, szüntelen haragvó,
öreg fenyőkön hárfáznék neked.
De költő vagyok s hívem a szegénység,
halpénzekből áll furcsa vagyonom,
szemedről a vad pillangókat űzöm
s szerenádom tücsökkel húzatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
|
