|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
|
