|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» A szerelem
Csak melegedni tartottam két kezem
Úgy mint az...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
|
