|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Madonna mia
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe...
» Egyedül maradtam
Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
|
