|
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,
Szende vadvirágát a szabad mezőnek,
Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?
Néked a természet volt kertész helyében,
Kebeledbe érzést önte a nagy Isten
S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál
Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.
Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak,
Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.
Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár
S őt megénekelni a pacsirta eljár.
Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,
Bájihoz e kis dal légyen a madárka
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
