|
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.
Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.
Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)
Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek
s minden tagom külön megrészegűl,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.
Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;
ujból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kiváncsi rózsabimbók nyiltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
|
