|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Szomorú indulat
Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
|
