|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Utolsó szonett
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
|
