|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Szerelmesek, szerelmesek
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
|
