|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Szerelmesek, szerelmesek
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob...
|
