|
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel minden emberben,
jól láttam én, és éreztem, elveszek
áradatodban szunnyadva csendben.
Vinnél csak még a játék kapujába:
sötét poharak, vak dobókockák,
csak még a mézes végső szók útjába,
hadd feledjem mindjük álom voltát.
Dől a fal, kivész a faj általában,
az állatkiűző Ádám hada,
oly sok légió és isten nyomában,
álmok ők is - egyszer még ő maga.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
|
