|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» A szőke lány
...És eljön egy este a szőke leány is
a...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Hulló könnyek
Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
|
