|
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
|
