Legszebb...

Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna

Profilkép
Profilkép
Menü
Rólam
Versek-szerelemről 1
Versek-szerelemről 2
Versek-szerelemről 3
Versek-szerelemről 4
Versek-szerelemről 5
Versek-szerelemről 6
Versek-szerelemről 7
Versek-szerelemről 8
Versek-szerelemről 9
Versek-szerelemről10
Versek-szerelemről11
Mindenféle vers
Versek az elmúlásról
Fabula
Haiku gyűjtemény
Kis csodák
Törpehivatal
Prózaköltemény_1
Prózaköltemény_2
Kedves elbeszélés
Elérhetőség
Istenhozottszerelem
Cimkék - Tartalom


Képgaléria

Embrace
Néhány szép kép

Kedvenc linkek

Vladstudio

Statisztika
Online: 1
Összes: 123412
Hónap: 3681
Nap: 149

Kezdőlap » Versek-szerelemről 3

__________________________________________________________________________



Karafiáth Orsolya: Vigyázz rá, föld. Óvjátok istenek.

Jeannette Jarville - He Love's Me, He Love's Me Not







A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.

Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... Most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.

De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.

Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
az őszt, s a tél rohadtabbik felét.

Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsóban...
vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek.

Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.

Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom".




_______________________________________________________________________

Leaning Lovers

Turbuly Lilla: Határ. idő











Ahogy utazni készülődsz,
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.



2009-03-09
______________________________________________________________________

Bodykiss

József Attila: Várlak








Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beleolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.



2009-03-09
_______________________________________________________________________

Mieke Chantrel - Untitled

Baranyi Ferenc: Házi feladat







Jaj, istenem, hogyan szeressem?
Egy mód marad csupán: nagyon.
Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
és egyedüli oltalom.


Nem lesz könnyű vele az élet,
de nélküle nem élhető,
ha összeadsz két gyöngeséget -
kijöhet abból egy erő.


Ilyen a matematikája
a szerelemnek - logika
nincs benne. Egyetlen szabálya:
osztással kell szoroznia.


E feles számrendszer - mi bölcsre
s balgára végzetes lehet -
saját dugába dől, ha össze
nem osztható az egy meg egy.


Tudom, ha nem is hiszek benne:
ő velem összeosztható.
Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
S majd jegynek jó lesz rá a jó.



2009-03-09
________________________________________________________________________

Ádám és Éva - Gustav Klimt

József Attila: Az én ajándékom








A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.


Oly fényes az még, mint új lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.


Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,


Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.



2009-03-09
_______________________________________________________________________

The Kiss - Henry John Stock

József Attila: Álomban enyém vagy









A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...


Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.



2009-03-09
_______________________________________________________________________

Willem Haenraets - Untitled

Váci Mihály: Semmi az egész










Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!


Semmi az egész,
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.


Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.



2009-03-04
_______________________________________________________________________

Willem Haenraet - Untitled

Váci Mihály: Aztán








Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.


S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.


Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.



2009-03-03
________________________________________________________________________

Alb Erzsébet - Lila Ruhás Lány

Devecseri Gábor: Szerelem











Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel, ámulva kérded: mi volt ez?


Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan leapadt.

Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak csapkodta szárnyát,


míg végre elrepült, madár volt, lásd, valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem csalódtam.

Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten. Félek,


még visszahívnád, teljesen szabad még nem vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van belőle.



2009-03-03
_______________________________________________________________________

M. J. Lee - Lovers

Györe Imre: Ne kérdezd











Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmártottam benned arcomat
kínomra és kínodra
mint ahogy tűzben mártózik a nap.


Sikoltoztál, mert égetett az arcom.
Kiáltottam, mert bőröd égetett.
Most hát hordjuk magunkon mindhalálig
titkon vagy nyíltan a múlatlan jelet.

2009-03-03
______________________________________________________________________

Gary Benfield - Original Love

Bori Bertalan: Egérút











Faragom szobrod, hogy ledöntsem -
Keresem nyomod, hogy befödjem -
Homokká pergek fölinni Téged,
s felejtést eszem...


de a szívem - de a szemem!
Téged keres - Hozzád kutat
szerelmünknek egérutat.



2009-02-27
_______________________________________________________________________

Oliver W. Ray - Adam and Eve

Boda Magdolna: ( isten velünk )






jössz - ölelsz - mégy
jössz - ölelsz - mégy

örök éjbe lobbanó fény
mosolyogva bocsátlak el
'isten velünk';

mosolyogva bocsátlak el,
de félek, hogy holnap éjjel,
mint Psziché,
- pont úgy szívem, -

égő mécsessel kezemben
ágyadhoz settenkedem,
mert tudni akarom,
ki vagy. A titkot.
Ismerni akarom
arcod túlsó

homorú oldalát,
tudni, hogy honnan ered az
engem ölelő karodban
a mozdulás.
Félek,
ha kérdezni foglak
majd válaszolsz.



2009-02-27
_______________________________________________________________________

Ackermann Éva - Kuporgó

Vári Csaba: Reggelente











Korareggeli kávéházak.
Még nagyon közel az ég.
Alszol még ugye?
Ideérzem a bőröd melegét.

Idesüt szemhéjad alól a nap.
Fázódom reggelente.
Figyelem, ahogy elmaradoz
szemem mögül az álom rendre,

hajnali álmok vad szemérme.
Holdat vakít a vállad.
Hová rejtsem el ujjbegyem?
Tél lesz, mire megtalállak.

Nem érinthetlek szememmel.
Összebújnak még a színek.
Hallod a szívverésem?
Csak nézek. Őszileg.

Hiszed, tudom

Hiszed már,
hiszem.

A csodák megtörténnek.

Napja vagyok
s holdja

az útnak, ahogy léped.

Tudom már,
tudod.

Minden megtörténhet.

Őrizem a
csodát.

Hiszem, tudod: téged.



2009-02-26
______________________________________________________________________

Reisz - Valakire Várva

Ligeti Éva: Látatlan látlak











Folyó köveit
Kaviccsá mossa
Fakuló évek nyomát tapossa
Apróra hullik a messzi távol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

A parton állok
Alattam homok
Hullámzó emlék, elmosott nyomok
Új érzéseket a nap sem másol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

Merengve nézem
Sétáló párok
Gesztenyés alatt most is rád várok
Unottan perdül levél a fáról
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

Gyengéd érintés
Átölel karod
Vágyó pillantás, Te is akarod
Érezlek most is, hívlak a mából
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

2009-02-26
_______________________________________________________________________

Rasid Hesso

Falcsik Mária: Keresetlenül







most ilyen korszak van, ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
most már kisírom, semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad,
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van. s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
nem tudom: erőm szivárog belőlem,
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp

nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból





2009-02-26

________________________________________________________________________ Kép



Ágai Ágnes: Levél Y-nak







Szeretlek.
Csak így, ilyen köznapian
ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan
hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,
és ez nem súlyosabb, mint a kérdés:
mi újság, hogy vagy és effélék.
Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,
mennyi közöny, rosszallás, idegenség,
gyanakvás, harag, meg nem értés,
mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz
kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,
egyetlen szerelmem? mikor mit ír elő konvenciónk,
miközben szavaink tartalma rég kihullott,
és ezt nem kéri tőlünk senki számon,
hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok,
és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük,
nem több közhely szavaink egyikénél,
ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll.
De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán,
őrzöm hangod emlékezetem kazettájában,
és őrzi a testem kezed simítását,
őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa
a visszapergetett filmszalagon
az egyszerit, a megismételhetetlent,
az egymásra talált test ünnepét,
az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.
Szeretlek,
és folytathatnám: szeretlek, mint...
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
Szeretlek!





2009-02-22

_________________________________________________________________________ Kép



Demény Ottó: Legszebb...







Legszebb ha alszik s rózsaszín
álmából ébred, mocorog.
Egyszer volt ilyen egyszerű.
Ébredj föl, nézz rám, itt vagyok.


Legszebb ha nyílik a szeme,
de homloka még álmodik.
Megúsztat kéktükrű taván,
rebben s fölsóhajt - Te vagy itt?


Legszebb ha eszmél s érzi, hogy
visszazuhanni volna jó.
Elér legtisztább illata.
Lejjebb csúszik a takaró.


Legszebb ha tüzel még a test;
őrzi az alvás melegét.
Ne ronts el semmit, búj ide!
Folytassuk együtt a mesét.


Legszebb szó nélkül, mert igaz.
Ő ronthatatlan örömöm!
Átcsap fölöttünk a világ.
Már semmi máshoz nincs közöm.