|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
|
