|
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
|
