|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
|
