|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
|
