|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
|
