|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
