|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
|
