|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
|
