|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Ha...
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Csak jönne más
Hódolni kergettem elébed
A vágyak éhes...
|
