|
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
|
