|
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
|
