|
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrő, igaz kezeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sejtelmesen II.
Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Igy nyárutón
Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
|
