|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
|
