|
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak, kis Senkim, Semmim,
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt s világolt.
Megyünk most már koldusok útján,
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
|
