|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
|
