|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|
