|
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány, kiért e szív dobog?
Virány, szent halmain hogy nyugodjam én;
Leány, hogy lángba szálljak kebelén.
Tovább, tovább! Ím hervadt a virány,
S fojtó keservben olvad a leány;
Virány a lyánynak búján hervadoz,
Leányra bút, ah, hűtlen kedves hoz.
Leány, leány, még lángot nem cserél
Ki egy más ölében szép órákat él;
S ha bánatodtól hervad a határ,
A víg szerelmes tőled majd mit vár?
Szerelmet a leánytól várj, ha sír,
Ki könnyben olvad, lángzó szívet bír,
S ha kedves hűven rámosolygva jő,
Mint nyári nap, vígságra támad ő.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A levél
Ahogy először jöttél velem
új völgybe, s szemed...
» Várnod egy jelre...
Várnod egy jelre, várnod egy szóra;
Egyszer egy...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Ne gyónj nekem, minek gyónnál!...
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a...
» Kinek lehet hinni...
Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki...
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Vadonban
Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb...
» Népdal
Piros rózsát szakasztottam,
Szép szeretőt...
|
