|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Pásztorlány dala
Kis rózsa, szép rózsa,
Gyönge virágszál!
Szeret...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
|
