Köznépi-Dal

Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem éjelem sem nappalom, nem is alhatom;
A’ szerelem dárdája
Szívemet általjárja;
Nincs nyugodalmam!

Másoknál a’ szerelem kurta részegség,
Nincs abban állandóság, nincs semmi hívség:
De bennem a’ szerelem
Egygyütt nőtt és él velem,
’S egygyütt hal is el!

Lepkeként fog repkedni kellemed körűl
Az imádó, ki mindegygyik károdnak örűl:
Mindegygyik ajánl szívet,
De egy sem ád olly hívet,
Mint e’ láng kebel!

Ah még is hév szerelmed meghűle hozzá,
Melly éltem’ hervadását korán okozá;
Meglássd, mint a’ fájárúl
Leszakadt rózsa elhúll,
Elhalok én is!

De nem vádolok senkit, ’s ámbár zokogok,
Mind veled, mind a’ Sorssal békekart fogok;
Mert egykor bóldog vóltam,
Mikor néked hódoltam,
’S te is szerettél!