|
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült –
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.
Mondod: az ég… és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.
S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.
Az ég… minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
|
