|
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv, sohasem pihen,
Az álmot az agyra ő küldi
És ébredést is ő izen.
A testnek gépházába zárba
A sorsa olyan emberi,
Ő az élet és mégis árva
S amig ver, önmagát veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
|
