|
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
|
